A fiúk pedig nem sírnak

Amikor a fiaim kicsik voltak, rosszul érintett, ha a családtagok egy apró baleset, elesés után úgy vigasztalták őket,hogy ez katona dolog, a fiúk nem sírnak!

Akkor csak éreztem, hogy ez nem helyes, ma már tapasztalatból is tudom. A kisfiúknak és kislányoknak egyaránt fontos, hogy megéljék, kifejezhessék a negatív érzéseiket, haragjukat, teret adjanak a fájdalmuknak.

Párokkal beszélgetve a hölgyektől gyakran hallom, hogy a társuk zárkózott, nehezen nyílik, nem tud beszélni érzelmekről. A tények, információk közlése könnyen megy, de a szív ügyeiről nincsenek szavak a szótárukban.

Ha egy kisfiú gyermekkorban azt tapasztalja meg, hogy a sírás, panaszkodás, az érzelmek kifejezése a gyengeség jele, akkor számára ez a terület felnőttként nehezen lesz elérhető. Párkapcsolatban érzelmekről beszélni idegen, ismeretlen terep lesz, ráadásul ha ezt a működést nem ismerik fel időben, akkor tovább adják a saját fiaiknak,a későbbi generációnak.

Pedig belső érzelmi világunk megosztása, egy mély beszélgetés párkapcsolatunk alappillére lehet, ami erősíti a közös szövetséget. Sokszor egy kapcsolatban akkor szakad át a gát, amikor a pár tagjai bepillantást engednek egymás érzelmeibe.

Természetesen ehhez bizalom, szeretet, empátia szükséges. Figyelem, türelem a másik irányában. Hiszen érzelmekről beszélni, a legbelsőbb világunkba beengedni sérülékennyé tesz, megsebződhetünk.

Jó hír, hogy ezek a képességeink fejleszthetőek, a beszélgetés, meghallgatás művészete tanulható. Mindehhez mély, értékes beszélgetéseket kívánok!